2009. június 30., kedd

Összegzés

Az olaszországi kutatás utolsó napján összeszámoltam néhány adatot. Gyüjtéseim során nagyjából 1500km-t utazva, 7 város köztereit bejárva, 40 Tot művet felkeresve 1600 felvételt készítettem. A szobrok pontos méreteit, anyagát, állapotát rögzítettem. 
Kutatásaim során csak néhány helyszínre nem jutottam el. A római Külügyminisztériumból nem kaptam fényképezési engedélyt a mennyezeti dombormű rögzítésére, Reggio di Calabriában a Mezőgazdasági és Erdészeti Minisztériumból nem kaptam választ az Aspromonte című szobor illetve néhány Tot dombormű ügyében. Montescaglioso és Brindisi városát idő és pénz szűkében sajnos ki kellett hagynom, mint helyszínt. A Vatikáni Múzeumban a Tot műveinek otthont adó terem lezárása miatt csak a múzeum fotóarchívumától kaptam segítséget. 
Rómában az Akadémia segítségével sem sikerült megtalálnom azt a galériát a Trastevere negyedben, ahol 3 Amerigo Tot művet árulnak.
Mindent összevetve, a kutatás az eddig ismert adatok pontosításában és a művek jelen állapotának felmérésében tett nagy lépést. A szobrok restaurálása, mint azt korábbi bejegyzéseimben már írtam, időszerű lenne. A hagyaték Magyarországra kerülése már folyamatban van. Következő lépésként a bemutatásukat szolgálló méltó helyszín kialakítását tartom elengedhetetlen feladatnak.  
Végezetül köszönettel tartozom mindazoknak, akik Magyarországról és itt Olaszországban segítségükkel hozzájárultak a kutatások eredményességéhez. Köszönöm Cziráki Juditnak, Mélyi Józsefnek, Tóth Károlynak, Kovács Péternek, a Római Magyar Akadémia munkatársainak, Dr. Giuseppe Centronenak, Hajdu Katalinnak, Roberto Martorellinek, Sergio Buoncristianonak, Vincze Margitnak, Claudio és Loredana Mirabellinek és Jankovics Anitának.        

2009. június 29., hétfő

A Stazione Centrale mennyezetének domborművei

A nápolyi Stazione Centrale, azaz Központi Pályaudvar Olaszország hatodik legnagyobb állomásának számít. Az 1954-60-ra datálható és többek között Pier Luigi Nervi nevével fémjelzett pályaudvarhoz is kötődik valami Tot életművéből. (Nervihez valószínűleg baráti szálak kötötték Amerigo Tot-ot, több közös munkában is részt vettek: Palazzetto dello Sport - Meteor, Palazzo dello Sport - Geometrikus izmok.)
A fényképarchívumban találtam néhány képet az állomás mennyezetére tervezett domborműveinek terveiről:
 
Sőt Tot egyik interjújában említést is tesz a tervek kivitelezéséről is, mely szerint a beton mennyezetre műanyagból öntött, vagy préselt elemek kerültek rögzítésre. Ezt egy 1960-as fénykép is alátámasztja:
 
Ki tudja miért, a mű végül nem készült el. Mint az az állomás mai fotóján jól látható, a háromszögletű rácsszerkezet üresen maradt. Valószínűleg pénzügyi problémák húzódhattak a háttérben. (Az elkészült panelek hollétét is homály fedi.)
 

2009. június 28., vasárnap

Terített asztal Bariban

Kicsit merészen vágtam neki a Cosenza-Bari közti 4 órás buszútnak, azzal a reménnyel, hogy megtalálom az Amerigo Tot által készített Il Tavoliere című dombormű-sorozatot. Támpontként szolgált a műveknek otthont adó bank egykori neve (Cassa di Risparmio delle Puglie), valamint egy archív fénykép az épület bejáratáról:
Cosenzai vendéglátóm segítségével a bank mai nevére és címére is fény derült: Banca Carime, Via Alessandro Maria Calefati 104. 
A helyszínre érve egy teljesen átépített bejárat fogadott. 
A 10db 71x71cm-es bronz dombormű a bank bejáratának jobb és bal oldalán került elhelyezésre. 
Tot 1955-ben kezdte mintázni az Il Tavoliere domborműveit. Elmondása szerint azoknak a pugliai földműveseknek kívánt emléket állítani, akik gépi eszközök nélkül, tradicionális módszerekkel művelték földjeiket, vizeiket. Megjelenítette a favágók, aratók, köpülők, halászok és olajbogyó szedők szokásait, közészőve a hiedelmeik, az erdei nimfák történetét. A Tavoliere nem csak Puglia sík területére utal, hanem a terített asztalra, a földművesek, halászok munkája által az asztalra kerülő javakra is. 
 
A táj mai képe gyakorlatilag a domborműveken megjelenített természeti háttérnek felel meg. Legszembeötlőbb a trullik jelenléte, amik olyan kőből rakott, a termény tárolására szolgáló építmények, amelyek manapság nem csak rendeltetésük szerint működnek, hanem turisztikai látványosságként, kibérelhető lakásként is funkcionálnak.   
 

2009. június 25., csütörtök

Az elszakadt lànc

Olaszország déli részén, Rómától 520km-re található Cosenza. A város nagy hangsúlyt fektet a modern szobrászat bemutatására, hiszen olyan alkotók szobrai ékesítik utcáit, mint Giorgio De Chirico vagy Mimmo Rotella. Az alkotások talapzatán gombok segítségével további információt kaphat a befogadó a szobrokról és az alkotóikról.
Pár kilóméterrel arrébb, Cosenza óvárosának szélén található a Piazza Bandiera. A tér nevét arról a testvérpárról kapta, akik észak- és Dél-Olaszország újraegyesítésén fáradoztak, és akiket 1844. július 25-én ezen a helyen fogtak el és végeztek ki.
Ezt a helyet Vallone di Rovitonak hìvjàk, ahonnan egy dombon vezet fel az ùt Amerigo Tot 1972-ben kèszìtett szobràhoz, ami a Bandiera fivèreknek (Attilo ès Emilio Bandiera) àllìt emlèket.


A szobor cìme: Az elszakadt lànc.
A kissè elhagyatott tèren a nem kevèsbè elhanyagolt alkotàs fogadott. (A Piazza Bandieràn, a domb aljàn egy helyi asszony nem is hallott mèg Tot szobràròl.)
Az alkotàs vàzlata mèg 1948-ban formàlòdott meg Amerigo Tot kezei nyomàn:
A felàllìtott szoborral nem igazàn foglalkoznak azòta, àllapota is igencsak siralmas. Oldalàn sok helyen maroknyi lyuk tàtong. Az èvek szèpen lassan felemèsztik a vasbòl hegesztett emlèket.
A talapzat is foghìjas.





2009. június 23., kedd

Pietro Aretino és Amerigo Tot

Mivel a mai napra nem sikerült megkapnom egy fényképezési engedélyt, úgy döntöttem, hogy más témakör után nézek. 
Tot illusztrátori oldaláról még úgyis kevés szó esett, Rómában pedig van egy-két ehhez kapcsolódó képi, történeti adalék. 
Kezdjük mindjárt egy kicsit távolabbról. Van Rómában egy tér: Piazza Pasquino. Nevét arról a hellenisztikus márvány szobortorzóról kapta, amit Caraffa nápolyi kardinális 1501-ben a Palazzo Braschi (ma Orsini palota) oldalán felállíttatott. A szobor valójában egy 2 figurából álló szoborcsoport a Kr.e. III. századból: Menelaosz spártai királyt ábrázolja Patroklosz holttestét karjában tartva.
 
A szobor római változata Firenzében látható:
A Pasquino szoborcsoport a "beszélő szoborként" híresült el, lévén, hogy Róma polgárai szatírikus verseket, irónikus poémákat helyeztek el a torzó talapzatán. Olaszországban éppen ezért az ilyen hangvételű verseket pasquinátáknak hívják, és a plintosz tanúbizonysága szerint ezt a szokásukat a mai napig űzik:
 
Az 1500-as évek elején élt Rómában egy fiatal költő: Pietro Aretino.Agostino Chigi bankárnál lakott, majd a pápai udvarba került. Már fiatalon komoly hírnévre tett szert szatíráival és gúnyverseivel, amelyeket a hagyományoknak megfelelően a Pasquino szoborcsoportra függesztett fel. Aretino 1527-ben Velencébe költözött, ahol haláláig pompás palotában élt szoros kapcsolatban kora nagy művészeivel, Tiziano Vecellioval, Sebastiano di Piombóval.
Tiziano több festményen is megörökítette a kor híres publicistáját.
De hogy kerül Amerigo Tot a képbe? Nem messze a Via Marguttától, Tot otthonától található a Pasquino beszélő szoborcsoport párja: a Babuino. 1957-ben helyezték vissza a Via Babuinora, és gyakorlatilag ugyanazt a szerepet töltötte be, mint a Pasquino.  
Talán ettől a szobortól ihletve Tot 1965-ben illusztrációkat (13) készít Pietro Aretino erotikus verseihez. A grafikai sorozatot tanulmányrajzok előzték meg. Ezek ma a fehérvárcsurgói hagyatékban találhatók.
 

2009. június 22., hétfő

Geometrikus izmok

A Palazzo dello Sport (Sportpalota), mai nevén PalaLottomatica 1956-60 között épült Pier Luigi Nervi és Marcello Piacentini építészek tervei alapján. A 11.200 fős csarnok a XVII. Nyári Olimpia egyik színhelyéül szolgált. A lelátón körbefutó mellvédek egyikén Amerigo Tot Geometrikus izmok című 1959-60-ban készült 2,1x20m-es, kék mázas terrakotta domborműve kapott helyet.
Az Alagút és a Termini-fríz formavilágát követő dombormű kisebb egységekből áll össze. Mélysége 21cm. Tecnikailag kiemelném az íves mellvédre helyezett elemek bravúros illesztést. Tot 1948-52 között Vietriben eltöltött keramikus éveinek szakmai tapasztalata koncentrálódik ebben a műben. 
A szobor állapota egy-két csorbulást leszámítva jónak mondható. 
  

2009. június 21., vasárnap

Az igazság útján

A mai nap Dr. Giuseppe Centrone ügyvéd úrhoz voltam hivatalos Cassinoba. Tot örökösei őt bízták meg 1984-ben, hogy a hagyaték zökkenőmentesen kerüljön Magyarországra. Azt hiszem, Tot művei a lehető legjobb kezekbe kerültek akkor. 
Dr. Centrone és felesége Hajdu Katalin olasz-magyar ügyvédi irodát vezetnek Olaszországban. Műértők is egyben. Az akkori olasz törvények értelmében az 50 évnél korábban keletkezett alkotásokat lehetett csak Rómából Budapestre szállítani. Tot bauhausos pasztelljei (3 mű) tehát kívül estek a 'korhatáron'. Azokat Dr. Centrone a Római Magyar Akadémia akkori igazgatójára bízta, hogy valamilyen módon juttassa haza. Néhány évvel később az ügyvéd úr érdeklődött a képek hazaérkezése felől. Megdöbbenve tapasztalta, hogy a művek a bronzöntőktől (A. Bruni, F. Bruni) kapott gipszekkel egyetemben az Akadémia pincéjében dohosodnak. Hogy azóta hova kerültek, senki sem tudja.
 A Via Margutta beli hagyaték 3 szobrát (A szép nápolyi nő kalapos verzióját, egy Kavicsasszonyt és a Hommage á Karinthy-Olivecronát) az örökösök kérése szerint a Galleria Nazionale D'Arte Moderna E Contemporanea tulajdonába helyezték át. (Centrone Úr még abban az évben látta kiállítva a szobrokat a Múzeum 'Új szerzemények' című kiállításán.
Beszélgetésünk alatt további érdekességek és történetek is szóba kerültek. Az 'igazság' emberének megnyilatkozásából számomra kiderült, hogy fontosnak tartotta a hagyaték egyben tartását. Munkája nélkül, ma szegényebbek lennénk Tot munkásságának teljes grafikai anyagával és számos szobrának eredeti változatával.  

2009. június 19., péntek

Mit rejt a Vatikáni Múzeum?

A Vatikánban találhatók azok a szentkapuk, melyek csupán a Szent Évek idején láthatóak nyitott állapotban. Az első szentkaput V. Márton pápa nyitotta ki 1423-ban, a San Giovanni in Laterano bazilikában egy arany kalapács segítségével.
 
Abban az időben 33 évente nyitották ki a kapukat,

ma ez a ceremónia 25 évente zajlik rituális lépésekben.
VI. Pál pápa Amerigo Tot-tal való baráti viszonyát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1975-ban a művészt kérte fel, hogy készítse el azt a kalapácsot és vakolókanalat, mely szerszámok a szentkapu kinyitását és befalazását segítik. Érdekességük, hogy markolatuk VI. Pál pápa kéznyomatát visekik. 
Tot halála után ezek a művek a Vatikáni Múzeum tulajdonába kerültek. 
 

2009. június 18., csütörtök

A Goldoni család sírkápolnája Bolognában

Amerigo Tot 1940-ben készítette el a Goldoni család sírkápolnájának márvány domborművét Bolognába. A Certosa temető munkatársaival történt hosszas levelezés után sikerült megtudnom az emlék pontos helyét (Campo Ospedali, Vialle Sud, Capelle no.5), illetve engedélyt kérnem annak fotózásához a temető szigorú rendjeit figyelembe véve. (Ezúton is köszönöm Roberto Martorelli segítségét.)
A kápolna homlokzatán, az ajtó fölött 210x280cm-es felületen jelenik meg az Utolsó ítélet 272 figurával. Számomra azért is fontos mű, mivel az egyetlen kőből készült szobor az életműben.
  
A relief eredetileg agyagból készült. A fotóarchívumban több képet is találtam az agyag változatról. 
 
A sírfelirat betűi bravúrosan pozitívban vannak kifaragva. 
A szöveg a következő: 
E VIDI VN GRAN TRONO CANDIDO E VNO CHE SOPRA ESSO SEDEVA E VIDI I MORTI GRANDI E PICCOLI STARE DAVANTI AL TRONO E SI APRIRONO I LIBRI E FV APERTO VN ALTRO LIBRO CHE E QUELLO DELLA VITA E I MORTI FVRONO GIVDICATI SOPRA QUELLO CHE ERA SRITTO NEI LIBRI SECONDO LE OPERE LORO... 
A pokolra jutottak figurái között Hitler alakja is megjelenik:
A domborművön 4 méteres magasságban, az állványzatról látható csupán Tot szignója a sírfeliraton is említett nyitott könyvek egyikébe vésve, melynek másik lapján a dátum is rögzítésre került római számokkal (MCMXLII azaz 1942! az eddig ismert 1940 helyett.):
A sírkápolna belsejében minden egyes családtag gránit sírlapjára egy-egy kb 20cm nagyságú angyalfigura van applikálva. Én ezeket is Tot-nak tulajdonítom, lévén, hogy az archívumban ebből az időből találunk hasonló témában és felfogásban mintázott kisplasztikákat:
 

2009. június 16., kedd

Záridő

A nemrégiben előkerült Amerigo Tot fotóarchívum képeinek hátuljáról még Magyarországon kigyüjtöttem a Tot portréit és műtárgyait rögzítő fotográfusok címét azzal a szándékkal, hogy Rómában járva felkeresem azokat. Azonban a listámon szereplő 16 római fényképész egyikét sem sikerült megtalálnom. Legtöbbjük rég meghalt. Üzleteik, laborjaik helyén trattoriákat, hoteleket, bankokat de legfőképp lehúzott redőnyöket találtam. 
Remélem, hogy ez csak egy hosszú záridő. Hagyatékuk bizonyára lappang valahol. A fényképészek nevei és az általam felkeresett címeik a következők:
Agenzia Nazionale - 6 Via Rasella
De Antonis - 51 Piazza Spagna
Boccardi, Cosimo - 55 Via delle Carrozze
Cantoni, A. - 48-54 Via M. di Lado
Como, Michele - 86 Via Margutta
Melodesi, Ivo - 97 Via dei due Macelli
Osvaldo, Restadi - 48 Via Emilia
Paolo di Paola - 65 Via della Lungarina
Petraglia, Giorgio - 5 Piazza Tuscolo
Petri, Alfredo - 72/a Via dei Serpenti
Pietzsch, Paul M. - 4 Via Abruzzi
Ramosini - 122/a C. Cavour
Sansone, Antonio - 28 Via Canova
Savio, Oscar - 322 Corso Umberto
Sorci, Elio -149 Via Quatro Novembre
Vespasiani - 27 Via dei Maroniti

2009. június 15., hétfő

Már látom az Alagút végét

Adott egy dombormű. Beton. 3x10 méter. Nem kicsi. Róma viszont elég nagy ahhoz, hogy egy ekkora mű elvesszen benne. 
Adott egy helyszín: Automobile Club d'Italia. 3 is van Rómában. Közülük találomra az első mindjárt a Termini pályaudvar mellett:  Via Marsala 8.
Az épület egyik bejáratánál csóválják a fejüket az egyenruhás ajtónállók. Marad az oldalsó bejárat az árkádok alatt. A portás segítőkész. Nem tud a mű hollétéről, de a liftbe invitál. A második emeleten nyílik az ajtó. Balkéz felől megjelenik Tot 1959-ben készített beton reliefje, melynek címe: Alagút, vagy máshol: Fényszórók és szemaforok. Nincs mit kérdezni. Már látom az Alagút elejét...
A szobor - néhány repedést leszámítva - jó állapotban van.  A mű könyvekben közölt mérete viszont pontatlan. A helyes: 300x810 cm. 
Az archív fotógyűjteményben megtaláltam az Alagút betonzsaluzatáról készült képet: