Hangtár menüvel bővül a honlap

Új tartalommal bővül az amerigotot.hu honlap, nevezetesen a HANGTÁR menüponttal ahol barátok visszaemlékezéseit hallgathatjuk meg Amerigo Totról.

A folyamatosan bővülő hangtár célja, hogy rögzítse a Tóth Imréhez kapcsolódó személyes történeteket, anekdotákat.

A menü leghamarabb február elejétől lesz elérhető.

Kass János és Amerigo Tot

Bánki Veronikától kaptam ezt a felvételt a következő képaláírással:
"A kép 1980 tavaszán készült (fotó: Szelényi Károly), az én lakásomban. Balról jobbra: Kass János, én, egy újságíró hölgy, aki már rég meghalt (a Nemzetnél dolgozott, a Kútvölgyiben ismerte meg Imrét), Imre és Szelényi Kati, Károly első felesége."

T. Karácsony Emmy római emlékei Tóth Imréről

Sümegi György bukkant T. Karácsony Emmy Virághegy című könyvében a művésznő azon írására, melyben a fiatal Tóth Imrére emlékezik. A teljes szöveg elolvasható a honlapon, az alábbi linkre kattintva:
http://magyar.amerigotot.hu/karacsonyemmy

Tot kerámiák Rómában - Galleria IUNO

Amerigo Tot Vietriben készült munkáiból nyílt kiállítás a Rómában, a Galleria IUNO-ban (Via Ridolfino Venturi 35/37 00162 Roma). A bemutatott csempeképek 1952-ben készültek a jellegzetes "visszakapart" technikával. A kiállítás felrakásakor készült izgalmas képek a csempék hátlapjait is megmutatják.
A tárlat 2011. január 11-ig látogatható. További információ a galéria honlapján olvasható:
www.iuono.it/galleria
Köszönet a Koller Galériának a fényképekért!

Újabb Tot-Galéria

2010. szeptemberében Pécs és Fehérvárcsurgó után immáron Budapesten is állandó kiállításon láthatók Amerigo Tot szobrai, személyes tárgyai. A budai várnegyedben működő Koller Galéria, Tot egykori háza ad otthont az életmű legmarkánsabb szobrainak, domborműveinek. Az alkotások mellett a mester szerszámaival és a róla készült archív fotókkal is találkozhatunk, ha felsétálunk a Várba, a Táncsics Mihály utca 5-be.

 

Gipszek --- Bronzba

2010 nyarán Amerigo Tot Örökösei és a Koller Galéria jóvoltából 6 Tot szoborot sikerült az eredeti gipszek alapján bronzba önteni. A munkálatok Nagy Károly bronzöntő műhelyében készültek, gondos odafigyeléssel, hogy a szobrok megszólalásig olyanok legyenek, mint ahogyan Amerigo Tot azokat elképzelte. A cizellálás és a megfelelő patinázás után így az igen csak sérülékeny gipszek mellett az ércbe öntött plasztikák is őrzik a Mester kéznyomát.

Újabb ismeretlen mű - Vietriből

Amerigo Tot 1948-52-ig Vietri sul Mare-ban, a V. Pinto kerámia-manufaktúra igazgatója volt. Az agyagedényeiről híres városban a mai napig megőrizték a kézi formázás és mázazás technikáját. Mi több az üzemek is szerrel-közzel úgy néznek ki, mint új korukban.

A Pinto manufaktúra falán látható Tot murális műve, ami valószínűleg a fenti időszakra tehető. (Ez idő tájt több hasonló technikájú műve készült, főleg dél-Olaszországban.)

Eddig nem közölt érmek, plakettek

Ezidáig általam nem ismert, Amerigo Tot által készített érmekről, plakettekről kaptam felvételeket a minap. Noha korábbi gyűjtéseim során elsősorban a szobrokra koncentrálam, idén a szobrászi munka égisze alá csoportosítható plasztikákat ill. kerámiákat is a szobrászati életmű szerves részeként próbálom kezelni, összegyűjteni, beazonosítani.

Tot és a legendás Alfa Romeo

Sok anekdotát, számtalan mendemondát hallottam már Amerigo Tot legendás Alfa Romeojáról, most végre egy fénykép is előkerült Foyta Jánosné archív gyűjteményéből.

Újévi visszatekintő és jövőbenéző

Emlékszem amikor 2007-ben a Mappák Rómából című Amerigo Tot tárlat után először beszéltem a 2009-es Emlékév lehetőségeiről. Elindultak a kutatások, kezdett kirajzolódni egy lehetetlen küldetés lehetséges beteljesítése. Sok bizonytalan pont az életműben, de legalább annyi értékes ember, aki önzetlenségével, emlékeivel segítette az Amerigo Totról alkotott kép teljesebbé tételét. 

 Emlékszem az Éri Istvánéknál töltött estére, bíztató szavaira, az általa felvázolt, bejárandó útra, hogy hol kezdjem a kutatást, kivel vegyem fel a kapcsolatot. Figyelmeztetett az idő rövidségére, az alig több mint egy esztendő alatt felkutatandó műtárgyak, emlékek végeláthatatlan sorára. Aztán kezdett összeállni a mozaik apró, sok esetben töredékinformációkból, olykor egy ócskapiacon fellelt könyv megsárgult lapjairól, egy-egy fiókban felejtett levélből.

 Sokszor említettem már, és most is ezt írom: a technika nélkül, a digitális világ segédeszközei híján aligha lett volna esélyem az idáig elvégzett feltérképezésre. A Major Máté által 1970-ben még lehetetlennek vélt munka - hála a világ fejlődésének - mára átláthatóbbá, könnyebben csoportosíthatóbbá vált. 

 Többek között a világhálón való publikálás, az Amerigo Tot honlap elindítása révén a világ 35 országában, nagyjából tizenkétezren követték nyomon a kutatások eddigi alakulását. Sokan kerestek meg: műgyűjtők, galeristák, szimpla műélvezők, hogy tulajdonukban van egy-egy Tot mű. Az ő jelentkezésük nélkül hiányos maradna az életmű bemutatása.

 (folyt. köv.) 

A római FAO-pannók

Az olasz kormány megbízásából Amerigo Tot az 1950-es években öt pannót készített az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) részére. A munkákat a szervezet székházának öt ajtaján helyezték el. Az olasz kormány meghívására a FAO 1951-ben Washingtonból Rómába tette át székhelyét a Circo Massimo és a Terme di Caracalla közötti területen épült Gyarmatügyi Miniszteriumba, amely a vilagháborút követően érthető okokból elvesztette eredeti funkcióját. Az épületben nem volt olyan konferncia terem és nagy tanácskozó termek, amelyek megléte a FAO műkodéséhez elengedhetetlenek, így került megépítésre az úgynevezett "A" épület, amely első emeletén két nagy tanácskozó terem, a Green és Red Room (az elnevezések a tanácskozó termekben levő szekek és fotelek bőrkárpitjainak színére utalnak), a második és harmadik emeleten pedig a konferencia terem került kialakitásra. Ezt a berhuházást teljes egészében az olasz kormány fizette és menedzselte.

A Zöld és a Vörös Termet egy közös előtérből (lounge) lehetett megközelíteni. Ennek a folyósónak a bejárati ajtaját és a két terembe nyíló két-két ajtó díszítését Amerigo Tot keszítette el beige színű formica lemezre, a Termini Pályaudvar homlokzati díszéhez hasonló nonfigurativ motívumokat karcolva rá.

1982 körul a Zöld és Vörös Terem felújítasa soran ezeket az ajtokat leszerelték. A renoválást a svéd kormány finanszírozta, így az előtér Scandinavian Lounge elnevezést kapott svéd bútorzattal és díszítéssel. A leszerelt ajtókra az olasz kormány nem tartott igenyt, így a FAO a pincében tárolt ajtókat kiadta magántulajdonba. Terjedelmük miatt az ajtók nem, hanem csak a Tot által készített panelek kerültek Magyarországra. 1983 végen a paneleket az eredeti ajtókhoz hasonló keretbe foglaltatták. A pannók sokáig a TOT Oktatási Központ termeiben voltak láthatók. A nyolcvanas évek végen a művek innen is elkerültek.

Az öt pannó mindegyike négy elemből, azaz ajtószárnyból áll, méretük 220 x 220 cm.

(A fent lejegyzetteket a pannók megmentője, jelenlegi tulajdonosa jóvoltából közlöm.)

Az ötvenes években Tot számos hasonló felfogású művet készített. A hagyaték vázlatai, monotípiái, pasztellképei és nem utolsó sorban akkor készült murális alkotásai is ezt a formarendet követik. Joggal lehet tehát önálló periódusként kezelni ezeket az alkotásokat.

Könyvbemutató

2009. december 8-án, kedden 19 órakor
az iF Kávézóban (IX., Bp. Ráday u. 19.)
kerül nyilvános bemutatásra Amerigo Tot életmű-albuma.
A könyvet Antall István a Magyar Rádió irodalmi szerkesztője méltatja.
Az album műhelytitkairól, a könyv elkészüléséről, az adatgyűjtésről
és sok érdekességről Nemes Péter a könyv szerkesztője beszél.
A bemutató után ételkóstoló Amerigo Tot kedvenceiből.
Majd filmvetítés: Michael Hodges: Máltát látni és meghalni (The Pulp) Amerigo Tot szereplésével.
Az iF Kávézóban a rendezvény ideje alatt megtekinthetők Amerigo Tot Pietro Aretino reneszánsz költő szonettjeihez készült vázlatai, illusztrációi.
Sok szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!

Tot a piacon

Nem kell messzire utazni, hogy Tot kézjegyével ellátott művel találkozzon az ember. Az Ecseri piacon a szinte tömegterméknek számító Három leszboszi nő szita-technikával készült változatába botlottam. Amerigo Tot egyedi grafikáit sorszámmal látta el és csak a legritkább esetben folyamodott a szitához. Leggyakrabban kőnyomatok és monotípiák kerültek ki keze alól. A fenti grafikán csupán a szignója látható. Gyanítom, hogy szeriális műről van szó, még az is elképzelhető hogy műkereskedelmi fogás.

A Budapesti Tavaszi fesztiválra készített plaketten Tot saját kezét örökítette meg, melyen a híres, Picasso által megörökölt hüvelykujj is megjelenik. Tot elképzelése szerint minden évben eggyel több barkaág került volna a kézbe, szimbólikusan utalva a Tavaszi Fesztivál-sorozat évfolyamára. A plakett alapján vert érem is készült. Ezt a példányt a Petőfi Csarnok piacán találtam, magassága 2,5cm.

Az 1969-es debreceni kiállítás fotóarchívuma

A Debereceni Városi Könyvtár Helytörténeti Fotótára virtuális kiállítást készített Amerigo Tot 1969 októberében, Debrecenben rendezett tárlatáról.
Az épp abban az évben alakult a Fotótár Dokumentációs Stúdió néven rögzítette az eseményt. A 40 éve készült felvételekből most virtuális galéria készült, amely az alábbi linken érhető el:
http://www.dbvk.hu/egyebek/amerigotot/

Néhány kép ízelítőül:

Pletyka a légyről

Kerezsi Nemere kapta lencsevégre, amint a fehérvárcsurgói Amerigo Tot Emlékhely 'asszonyai' egy légyről pletykálnak.

Őfelsége új "ruhája"

Amerigo Tot 1962-ben, a XXXI. Velencei Biennáléra készítette el az Őfelsége, a Kilowatt című szobrát. A szobor eredetileg hungarocellből készült. A felületét Tot sajátosan 'perzselte', hogy az így keletkezett felület bronzba átültetve még izgalmasabb legyen.



A Biennálén a szobor az Olasz Pavilon előtt volt felállítva:



A művet 1969-ben Tot magyarországi kiállítás-turnéján itthon is megcsodálhatta a nagyérdemű. Először 1970-ben - mint az Apátsági Múzeum tulajdona -, a tihanyi templom mellett lett felállítva, majd az egyház tiltakozásának eredményeként a Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága a Veszprémi Egyetem "A" épülete mellett talált a szobornak méltó helyet.
Az azóta eltelt idő alatt a mű talapzata erősen megrongálódott:







A talapzatot idén ősszel felújították. Dicséretes dolog a korrózió elleni védelem, de úgy érzem, valamitől megfosztották a szobrot. Kevesebb lett tőle.
A túlzottan sterilre sikerült plintosz patinavesztetten áll. A felújítással eltűnt az alépítmény beton-jellege, amit Tot nem véletlenül készített egykor a kor újra felfedezett anyagából.





1969-ben, a Műcsarnokban már az 1962 óta eltelt 7 év patinájával egyetemben mutatta be Tot a közönségnek a szobrot. Kérdéses, hogy a nemrég elkészült műanyaggal bevont betonra hasonló cirádákat rajzol-e majd az idő:

Lakner László plakátterve

Lakner László 1964-ben járt először Olaszországban. Akkor a Velencei Biennálén Robert Rauschenberg művészete nagy hatással volt rá.
Amerigo Tot a fiatal Laknerről elismerően nyilatkozik, sőt mi több 1969-es budapesti kiállításának plakátját is vele készítteti. Fent a plakát terve látható.

A Föld füle fekvőben

A fenti képen A Föld füle című szobor látható a Ludwig Múzeumban való elhelyezés előtt. Lent egy archív felvétel 1982-ből a Vigadóban fekvő szoborról.

Kamondy László Exa II-vel készült felvételei