Újévi visszatekintő és jövőbenéző

Emlékszem amikor 2007-ben a Mappák Rómából című Amerigo Tot tárlat után először beszéltem a 2009-es Emlékév lehetőségeiről. Elindultak a kutatások, kezdett kirajzolódni egy lehetetlen küldetés lehetséges beteljesítése. Sok bizonytalan pont az életműben, de legalább annyi értékes ember, aki önzetlenségével, emlékeivel segítette az Amerigo Totról alkotott kép teljesebbé tételét. 

 Emlékszem az Éri Istvánéknál töltött estére, bíztató szavaira, az általa felvázolt, bejárandó útra, hogy hol kezdjem a kutatást, kivel vegyem fel a kapcsolatot. Figyelmeztetett az idő rövidségére, az alig több mint egy esztendő alatt felkutatandó műtárgyak, emlékek végeláthatatlan sorára. Aztán kezdett összeállni a mozaik apró, sok esetben töredékinformációkból, olykor egy ócskapiacon fellelt könyv megsárgult lapjairól, egy-egy fiókban felejtett levélből.

 Sokszor említettem már, és most is ezt írom: a technika nélkül, a digitális világ segédeszközei híján aligha lett volna esélyem az idáig elvégzett feltérképezésre. A Major Máté által 1970-ben még lehetetlennek vélt munka - hála a világ fejlődésének - mára átláthatóbbá, könnyebben csoportosíthatóbbá vált. 

 Többek között a világhálón való publikálás, az Amerigo Tot honlap elindítása révén a világ 35 országában, nagyjából tizenkétezren követték nyomon a kutatások eddigi alakulását. Sokan kerestek meg: műgyűjtők, galeristák, szimpla műélvezők, hogy tulajdonukban van egy-egy Tot mű. Az ő jelentkezésük nélkül hiányos maradna az életmű bemutatása.

 (folyt. köv.)