Sashalom

Amerigo Tot szüleivel 1921-ben költözött Budapestre, Sashalomra a Wesselényi utca 12-be. Tíz év elteltével, 1931-ben innen indult Dessauba, s csak később 1938-ban járt otthon szüleinél. A fenti kép ekkor készült, ahol édesapjával áll a Wesselényi utcai ház előtt. Tudomásunk szerint ez volt Tot utolsó látogatása Sashalmon.
A lenti képet a minap fotóztam ami a ház mostani állapotot rögzíti.

Amerigo Tot és Mészáros Dezső

1967-ben Mészáros Dezső (1923-2003) szobrászművész a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként került Olaszországba. Az itt töltött időszak alatt készült ez a 3 portrévázlat Amerigo Totról. Barátságuk ez idő tájt mélyült el, melynek folyományaként 1969-ben Mészáros Dezső újból Rómába érkezett...

Tot és Mészáros Dezső a '60-as évek végén, Pisában, a Campanile előtt.

Villamoson

Ez a felvétel nagy valószínűséggel Berlinben készült, a Bauhaus dessaui iskolájának felbomlása után. Tot és barátja (Leo Meter?) egy TG 29-es típusú villamoson pózolhatott a kamerának. A fotográfia a családi hagyatékból került elő.

Tot könyve az Albán Nemzeti Galériában

Mostantól a tiranai székhelyű Albán Nemzeti Galéria könyvtárában is megtalálható Amerigo Tot albuma, amely az intézmény igazgatójának, Rubens Shimának budapesti látogatásakor került átadásra.
Szkander bég lovasszobrának kutatása kapcsán számos érdekes információra derült fény, amiről később még bővebben beszámolok.

Tot és a perzsa sah

"Beidézték a perzsa Sah-ot a római bíróságra, mert erkölcsi és anyagi kárt okozott Tot-nak." írja Antonio Spigna egy újságcikkében.

1948-ban Reza Pehlavi perzsa sah Európába látogatott, ahol Genfben egy kiállításon megismerte Amerigo Tot alkotásait. Tot vakmerő alkotásai annyira megtetszettek a sah-nak, hogy felkérte őt, készítsen el egy nemzeti emlékművet az iráni katonákról. Az eredeti elképzelés szerint a dombormű 4 méter magas, 15 méteres lett volna, aminek az egyik oldalán az antik perzsa történelem pillanati jelentek volna meg, a másik oldalon pedig a jelen történelme. Tot nekilátott a tervezésnek.

Még 1948-ban, Londoni Olimpia meglátogatása után a sah úgy döntött, hogy személyesen szeretné megismerni mind a művészt, mind pedig a terveket. A találkozó nagyon pozitív volt, a Sah jóváhagyta a 19.000 dolláros ajánlatot, és biztosította a művészt a teljes együttműködéséről és segítségéről. Megegyeztek a részletekről. A találkozó e szavakkal fejeződött be: "Hamarosan találkozunk Teheránban."

És akkor itt kezdődik a történet furcsasága. A bejelentés híre, miszerint a sah felkérte Tot-ot, hogy állítson egy emlékművet Teheránban, elég nagy port kavart az olasz művészeti életben. Egy öt tagú, művészekből álló bizottság megkereste az akkori olasz külügyminisztert és tiltakozását fejezte ki Tot ellen, ezért szerették volna, ha a külügyminiszter közbejár a sah-nál, hogy az más művészeket kérjen fel a munkára. A külügyminiszter elutasította mondván, hogy ehhez neki semmi köze. Aztán ez a nyomás elért a különböző követségekhez, nagyon befolyásos emberekhez. Tot sajnálta a történteket, de inkább azzal foglalkozott, hogy befejezze a rajzok elkészítését és készen állt az útra, csak a telefonhívást várta. Ezzel egyidőben több országból is felkérték újabb művek megalkotására (Anglia, Franciaország, skandináv országok), amit vissza kellett utasítania.

4-5 hónap elteltével sem kapott hívást, az Iráni nagykövetség is egyre homályosabb és általánosabb ígéretekkel jött. Így telt el majdnem másfél év, Tot többet nem hallott se a sah-ról, se a szobor sorsáról. Talán megijedt a Sah, az olasz művészek nemtetszését hallva, attól, hogy őt választotta.

Tot egy ügyvéd kezébe adta a dolgok további irányítását. Az ügyvéd szerint akkor is, ha a szerződés csak szóban hangzott el, érvényes, hisz Tot nem várhatta el egy birodalmi felségtől, hogy az írásban adja a szavát. Tot megbízott a sah-ban, az ő szava elegendő kellett volna, hogy legyen...
(Köszönet Szántó Annának a fordításért!)

Kasztrióta György, avagy Szkander bég szobra

1937 tavaszán I. Zogu (1895-1961) albán király pályázatot hírdetett Kasztrióta György (1403-1468), vagy ismertebb nevén Szkander bég lovasszobrának elkészítésére. A mauzóleumként is funkcionáló szobrot az albán nemzeti hős halálának 450. évfordulóján tervezték felállítani. A 147 pályamű közül a magyar származású, Rómában élő szobrász, Amerigo Tot (1909-1984) terve bizonyult a legjobbnak. 1937 szilveszterén I. Zogu személyesen fogadta palotájában a szobrászt a kivitelezés részleteinek egyeztetése végett.
A szobor makettje Olaszországban, a Római Magyar Akadémián készült. Szkander bég portréjához Pietro Badoglio (1871-1956) olasz generális, Addisz-Abeba hercege ült modellt. A korabeli újságokban közölt fotókon, rajzokon jól kivehető, hogy a művész gondosan ügyelt a részletekre. Precízen ábrázolja például Szkander bégsisakját, amit I. Zogu király tervezett koronázására Bécsből akart visszaszerezni.

A hat méteres lovasszobor gigantikus talapzatára Tot egy 280 m²-es márvány domborművet álmodott, amelyen a bég magyar szövetségese, Hunyadi János (1407-1456) is szerepelt. A szobrot méreteinél fogva Amerigo Tot Budapesten tervezte elkészíteni, ahonnan aztán darabokban szállították volna Tiranába.

1939 áprilisában olasz csapatok szállták meg Albániát és az országot Mussolini az Olasz Királyság protektorátusává nyilvánította. Zogu király és családja külföldre menekült. A szobor kivitelezésére ezek után már nem került sor. A gipsz modell nyom nélkül eltűnt. Hollétére máig sem derült fény.

Bacchánsnők, immáron bronzban

Mint arról már korábban beszámoltam, a hagyatékban talált Lazzaronis dobozból előkerült viasz Bacchánsnők állagmegóvása érdekében bronzba ültettük őket. A '40-es években készült figurák megformálásán jól látszik Tot etruszk művészethez való vonzódása. A torzóban talált szobrok kiegészítés nélkül kerültek formaörökítésre, szkeuomorfiára.

Tot könyv Leedsben

A Henry Moore Alapítvány könyvtárának keresőjébe írva mától a fenti találatot fogjuk kapni, miután a Intézménnyel való együttműködésünk "alapkövét" letettük. A hosszútávú kapcsolatot Henry Moore és Amerigo Tot közös múltjára vonatkozó kutatási adatokra alapozzuk, valamint a 20. századi szobrászat ezidáig feltáratlan, vagy ritkán prezentált momentumainak szélesebb körben való megismertetését tűztük ki célul.

Amerigo Tot könyve a Collegium Hungaricum Berlinben

2012. február 10-től a Collegium Hungaricum Berlin könyvtárában is megtalálható az új Amerigo Tot album. Ezúton is köszönöm az intézmény mindennemű segítségét, mellyel hozzájárultak a németországi kutatás sikeréhez!

A Yank újság titokzatos szerkesztője

A fotóarhívum rendbetétele után Amerigo Tot bibliográfiájának részletes cikkgyűjteményét kezdtem összerendezni a minap. A The Rome Daily American 1947. március 2-ai számában az eddig Férfiképmás-ként nyílvántartott szoborról találtam egy felvételt és egy hozzá tartozó érdekes képaláírást:

"Tot's portrait of an ex-editor of Yank", vagyis: "Amerigo Tot portréja a Yank újság egyik volt szerkesztőjéről".

Utánanéztem az említett újságnak, és mint kiderült a Yank (Jenki) az Amerikai Egyesült Államok Katonaságának hetente megjelenő lapja volt a II. Világháború idején. 21 féle kiadása 17 olyan országban jelent meg, ahol amerikai katonák teljesítettek szolgálatot. A cikkeket, tudósításokat maguk a katonák küldték a New York-i szerkesztőségbe. A lap 5-10 centbe került. Első száma 1942-ben, míg az utolsó 1945-ben jelent meg.

A fenti dátumokból tehát arra következtethetünk, hogy a szobor valamikor 1945 és '47 között készült. A titokzatos jenkivel Tot valószínűleg még Észak-Olaszországban, Toszkánában, találkozhatott, ahol a háborúban az 5. számú Amerikai Ejtőernyős Hadosztály katonáiról készített rajzokat. A skiccek alapján aztán a háború végeztével Rómában készíthette el a katona gipsz képmását.