"Rómában rengeteget tanultam a képzőművészetekről is, miután összebarátkoztam egy ide szakadt magyar szobrásszal, Amerigo Tottal, magyar nevén Tóth Imrével. Volt idő, amikor azt hittem, hogy Imre kizárólag a saját alkotásait szereti, mert annak, aki megjegyzést tett a szobraira, tanácsos volt a szavaira vigyázni. Egyik korszakában csak terhes nőket mintázott és büszkén jelentette ki: - Az etruszkok óta én vagyok az első, aki ilyet csinál! - Egyszer az egyik vendég, egy magyar filozófus, felkapta Imre macskáját és bedugta valamelyik éppen szülni készülő hölgy gipszformájának ölébe, mondván - Na, Imre, most már végre van valami élet a szobrodban! - Mire a szobrász megpróbálta összetörni a csontjait. A filozófus azonban gyorsabb volt és elszökött, így hát Tóth utána eredt, és a Via Margutta-beli lakás negyedik emeletéről a Piazza del Popolóig kergette, mit sem törődve azzal a kis részlettel, hogy egy szál alsónadrágban van.
Amerigo olyan meggyőző erővel adta elő művészi elveit, hogy még azt a különös ötletét is képes voltam elhinni, melyet a Museo Barracca ókori görög szoborgyűjteményét tanulmányozva fejtett ki nekem: - Tudod, Gyuri, a görög anyák valaha addig csodálták a nagy szobrászok márványfiguráit, hogy végül maguk is hasonlóan tökéletes csecsemőket kezdtek világra hozni."
A terhes nő (1948)
Amerigo Tot a az Ülő terhes nő (1948) gipszének faragása közben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése